46.rész

Hellokaaaaa ECCA ECCA ECCAAHWUUUUUHk.....h vagytok??
Tudom h nincsenek meg a komik de Hani kérésére kiraktam a részt....és azt h rakjam ki,azzal indokolta h ma van a szülinapoooom és hogy ti is tudjatok ünnepelni....báár nemtudom h mennyire számít örömhírnek h rész van....de a kövi rész már tényleg csak a 6 komi után lesz.....hát tudom h nem a legjobb és leghoszabb rész de most ezt tudtam produkálni :/ bocsi                                          Na hát jóóóóó olvasást nektek!! xx Hope <3 love u babes!!!!!




***3 hónappal később***
***Niall szemszöge***
A baleset óta csak ez megy.Ahogy Harry-t engedte az orvos lábra állni egyből rohant Hope-hoz.A turné többi állomására sem jött már velünk.Végig Hope mellett volt.Azóta már átvitték a londoni kórházba és Harry éjjel-nappal mellette van.Mi azóta már visszajöttünk a turnéról,amit nem fejeztünk be teljesen mert Harry nélkül nem volt az igazi és egyáltalán nem volt kellemes érzés ott énekelgetni és jópofizni a rajongókkal amikor a húgom kómában feküdt.Igen,kimondtam.Kómába esett.Az orvosok már le akarták kapcsolni a gépekről de ahogy felhozták a témát,Harry-nek düh-rohama lett és nekirontott az orvosoknak.Nem csak őt viselte meg a dolog.Ewy konkrétan depressziós lett,ahogy Hanna,Carly,Fanin és Nicky is,sőt még Zayn barátnője Betthy is,aki alig ismerte Hope-ot.A srácok is szörnyen voltak.Zayn sokkal többet cigizett,sőt néha még ivott is.Louis próbálta tartani magát mert kellett a segítség Hanna-nak,hiszen terhes volt.Hát igen,ami azt illeti Hanna elmondott mindent erről Louis-nak és ha lehet,azóta még jobb és szorosabb a kapcsolatuk.De visszatérve a lelki támaszhoz,ha Louis nem lenne erős,akkor Hanna még idegesebb lenne,ami nem tenne jót a picinek.De elég sokszor láttam és hallottam Louis sírni amikor Hanna nem láthatta vagy esetleg hallhatta.Liam,mint tudjuk,ő DaddyDirection szóval ő az egyetlen aki ilyen helyzetekben képes láccólag erős maradni.Őt még tényleg nem láttam kiborulni...hát ennyit a többiekről.És hogy én hogyan bírom?Szinte minden nap azon agyalok hogy mit tehettem volna a baleset ellen.Magamat hibáztatom csak ebben az a gáz hogy tényleg semmi közöm az egészhez,de akkor is ha máshogy csinálom a dolgokat,akkor most nem lenne a húgom kómában.De most kaptunk egy újabb reménysugarat arra hogy jól van.Egy aprócska jelet.Egy telefonhívást......Most is a kórházba tartunk.Harry-től kaptuk a hívást hogy siessünk be a kórházba.A hangján hallottam hogy sír és aztis lehetett hallani hogy mosolyog.Reméltem hogy a mosoly és a sírás a boldogságtól van és nem attól hogy teljesen megőrült és már csak így reagál a legrosszabbra is...A kórházba érve már szinte rohantunk a már ismerős kórterembe,az intenzívre.Benyitottunk az ajtón de senkit sem láttunk.Csak a frissen bevetett ágyat.Ahogy a lányok meglátták szabályosan síró-rohamot kaptak.
-Csajok ne sírjatok.-szólalt meg egy erőtlen,halk hang a folyosóról.Hátrafordultam és megláttam a húgomat Harry-be kapaszkodva.Teljesen lesokkoltam.Ahogy a lányok is meglátták,egyből a nyakába ugrottak,mi meg csak álltunk és bámultuk őt.
-Hé lányok vigyázzatok rá,még csak akkor ébredt fel amikor hívtalak titeket.-tolta arrébb őket Hazz.
-Akkor nem kéne még mászkálnod Hope.Menj vissza a kórterembe.-mondta apáskodva Liam.
-Hát már csak a cuccaimért megyek vissza mert haza mehetek.-mondta mosolyogva.
-Azért ez nem így van hogy felébredsz a 3 hónapos kómádból és hazaengednek.-akadékoskodott tovább Liam.Amikor sikerült feldolgoznom hogy a húgom jól van,odaléptem hozzá és magamhoz szorítottam,olyan szorosan ahogy csak tudtam.
-Hiányoztál hugi.-suttogtam neki.
-Teis nekem.-motyogta erőtlenül.Lassan elengedtem és odalépett hozzá Zayn,aki szorosan magához szorította.Valamit suttogott neki Hope amire Zayn elkezdett sírni.Vissza suttogott valamit amire Hope arca ijedté vált és még jobban átölelte Zayn-t és sírt.Ezt az édes de szomorú pillanatot az orvos törte meg.
-Elnézést hogy zavarok de Miss.Horan kérem írja alá a papírokat,hogy saját felelősségére távozik és má mehet is.-mondta az orvos.
-Megyek.-mondta Hope,majd Harry-be karolva lassan ment a fehér köpenyes ember után.Mi meg csak némán álltunk.Ezt a csendet Louis szinte sírva szakította meg.
-Engem...engem meg se ölelt.-szipogta halkan.
-Louis még csak most kelt fel.-nyugtatta Hanna.
-De ahogy rám nézet...láttam a félelmet a szemében.Láttam hogy fél tőlem.-sírta el magát.
-Louis kérlek nyugodj meg.Ezt Hope-al kell lerendezned.-mondta Liam és próbálta nyugtatni Lout.
-Szerinted mi történt hogy ilyen hirtelen jól lett?Tegnap még kómában volt az intenzíven,ma meg már hazajön.Ne értsd félre tudod hogy imádom Hope-ot és sokat jelent nekem de én aggódom egy kicsit.És ez a dolog hogy egyik napról a másikra felépül ez nekem fura.-motyogta hozzám bújva Ewy.
-Nekem is fura de örülök neki hogy így alakult.Valószínűleg Harry határtalan szeretete és állandó aggódása is sokat dobott a dolgon.-öleltem magamhoz és egy apró puszit nyomtam a homlokára.

***Hope szemszöge***
***Miután elmentek a többiektől aláírni a dolgokat.***
-Miss.Horan itt vannak a gyógyszerei és a záró jelentés.Két hét mulva várom önöket kontrollra.És tudja,nem erőltetheti magát és sokat kell pihennie.-adta az instrukciókat Dr.Parkins.
-Köszönöm doktor úr.Akkor két hét múlvai viszont látásra.-köszöntem el de Hazz visszatartott.
-Öhmm Mark,nagyon szépen köszönök mindent amit tettél Hope egészségéért és köszönöm hogy kitartottál mellettem.-mondta Harry.
-Igazán nincs mit köszönnöd Harry.Előszöri ez a munkám,másodszor pedig látszik hogy az életedet is fel adnád érte annyira szereted.Remélem boldogok lesztek örökre,együtt.-mondta mosolyogva az orvos majd kezet fogtak Harry-vel és kiléptünk az irodából.
-Te hogy-hogy tegezed az orvost?-néztem rá értetlenül miközben haladtunk a volt kórtermem felé hogy össze szedjük a cuccaimat és végre lelépjünk innen.
-Hát az elmúlt borzalmas 3 hónapból 2 és fél hónapon keresztül ő volt az orvosod és mint ahogy azt már mondtam egész végig bent voltam veled így összehaverkodtunk.-magyarázta miközben erősen magához szorítva haladtunk előre.Nagy szerencse volt hogy erősen tartott magához szorítva.A kórterem előtt egy ideges és aggódó tekintettel rendelkező lány állt.Gondolom  miket keresett mert csak én voltam abban a kórteremben.
-Szia kit keresel?-kérdeztem udvariasan mikor a lány mellé léptünk.
-Öhm igen...téged Hope.-mondta kicsit zavartan.
-Hát itt vagyok.Mit szeretnél?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát hallottam hogy kórházban voltál és hogy ma ébredtél fel és csak bejöttem megnézni hogy jól vagy-e és hozni szerettem volna egy kis ajándékot neked.-nyújtotta át a kis ajándékzacskót.
-Nagyon szépen köszönöm,nagyon édes vagy.-öleltem meg.
-Öhm nincs kedved a mai napot velünk tölteni?-kérdezte Harry udvariasan.
-Komolyan kérdezed?-kerekedett el a lány szeme és s.
-Persze..-mondta légies könnyedséggel Hazz.
-DE csak ha nem zavarok.-motyogta a lány.
-Dehogy zavarsz,Hope úgyis egész napos fekvésre van ítélve szóval bebújtatjuk az ágyba és bent maradunk vele és beszélgetünk vagy hagylak titeket csajos dolgokról csacsogni vagy beszélgethetünk hármasban is csajos dolgokról.-mondta a végét már nyávogva HArry.
-Akkor köszönöm a meghívást,szívesen veletek tartok.Amúgy Alexis Grander vagyok.-mutatkozott be.....