22.rész

Itt a rész amit ígértem :)
Nagyon örülök hogy egyre többen komiztok :)
Imádom az olvasóimat :)
A kövi rész 3 komi után :)
XoXo Hope :*
Joo olvasást :)




*-Alap.-mondták a csajok egy ember ként.*
Mikor mindenki távozott Alexander leült mellém egy székre.Zack csak állt az ajtóban és figyelt.
-Na szóval csak arrol szerettem volna beszélni veletek hogy Harry te mióta vagy Hope barátja?-kérdezte a doki.
-Hát már lassan egy hónapja.-válaszoltunk egyszerre.
-És Hope te mikor is szakítottál Zackkel mert én ilyenekről nem tudok.Én még mindig abban a tévhitben vagyok hogy Te és Zack egy pár vagytok.-mondta Alexander.
-Zack azt mondtad hogy csak AZT nem mondtad el nekik.-emelte fel a hangját Hope.
-Figyelj Hope...-kezdett bele Zack.
-Nem Zack te figyelj!Azt még eltűröm hogy azt nem mondod el nekik amit velem tettél de az már szabályosan zavar hogy úgy állítod be ezt az egészet hogy mi még mindig járunk!!!-ordibált Hope.
-Hope nyugodj már le!-kiáltott rá Zack.Erre barátnőm felpattant,odament Zackhez és úgy pofán vágta hogy az már nekem fájt.
-MI AZ HOGY TE AKARSZ LEÁLLÍTANI?!?!?!?!!!BAZDMEG MAX' NEKEM LETT VOLNA OKOM ARRA HOGY LEÁLLÍTSALAK AMIKOR MEGERŐSZAKOLTÁL!!!!!-ordította Hope és sírni kezdett.Alexander teljesen leblokkolt,Hope összeesett és sìrt,Zack csak àllt és olyan hogymertedelmondanineki fejjel nézett Hopera én meg màr majdnam gyilkoltam.Félre ne értsétek,nem Hopeot akartam gyilkolni hanem Zacket.Pár percig csak így töltöttük az időnket aztán Alexander megszólalt.
-Ugye Hope most cak viccelt fiam?-kérdezte.
-Nem.-hajtotta le a fejèt Zack.
-Takarodj innen!Nem elég hogy azt hazudod hogy még együtt vagytok de azt el se mondod hogy megerőszakoltad szegény lány!Undorító vagy fia!Takarodj el innen és az életemből is!És hogy csak tisztában legyél mindennel,anyád is tudni fog ezekről a dolgokról!-kiabált Alexander.
-Gratulálok Hope!Most szétcseszted a családom!Gratulálok!-ordibált Zack.Rettentően dühös voltam.Felpattantam eddigi helyemről,közelítettem Zack felé és egy akkorát behúztam neki hogy elájult.Nagyon sajnáltam a srácot.........ja bocs mégsem  Odasétáltam Hope mellé,legugoltam hozzá és erősen átöleltem.
-Szeretlek.-suttogtam neki.Ő csak ült a földön és sírt.Gyorsan hátranéztem a kiütött srácra.Az apja ott állt mellette de semmit nem lehetett leolvasni az arcáról.Miután Hope összeszedte magát megbeszélte Alexanderrel hogy a saját felelőségére hazamegy hogy holnap reggel el tudjunk indulni a turnéra.Összepakolta a telefonját meg a cuccait amik nála voltak ès mentünk is.
***Hope szemszöge***
Mikor hazaértünk a kórházból csak egy cetlit találtunk.
"Hazza elmentünk bulizni.Holnap elhozzuk Hopeot a kórházbol és GO turné.
XoXo Többiek"
-Na szép.Amíg én korházban vagyok addig ezek buliznak.Chh.-mondtam sértődötten.
-Akkor mit csináljunk?-kérdezte Hazz vigyorogva.
-Hmmmmm.......ezt.-mondtam és megcsókoltam.Egyre vadabbul smároltunk mikor nyilt a bejárati ajtó.
-Hazza édes megjötteeeeem.-hallottam egy ismerős,nyávogós hangot de nem ez a hang volt a legaggasztóbb hanem az amit mondott."Hazza édes....." vizhangzott a fejemben.Ellöktem magamtól Harryt és kérdően nèztem rá.Ekkor betoppant.......Taylor Swift.
-Szia édes.-mondta s odalépett Hazzahoz és megcsólolta.Ami a legborzasztóbb volt hogy Styles visszacsókolt.Én csak ott álltam és egyre csak gyűltek a könnyek a szememben.
Mikor elváltak ajkaik Taylor felém fordult.
-Te ki vagy?-kérdezte.Eddig bírtam.Könnyeim kitörtek a szememből.Elindultam az ajtó felé.Harry elkapta a csuklómat és visszarántott.
-Mi van?-kérdeztem sírva.
-Ne menj el.Kérlek.Meg tudom magyarázni.Szeretlek Hope.-mondta.Erre csak jobban elkezdtem sírni.Kitéptem karomat szorításábol és kirohantam.Esett az eső és sötét volt.Bepattantam az autómba ugyanis a kulcs mindig nállam van.Beindítottam az autót.Elindultam valamerre de tudtam hogy mit szeretnék csinálni.Csak mentem és mentem.Kb fél órája vezethettem mikor megtaláltam amit kerestem.Bementem a Pub-ba és egyből a pultot céloztam meg.Kértem 3 üveg Jack Daniel's-t.

A pultos nem kérte a személyimet szerencsére.Kifizettem a piát.Kimentem s visszaszálltam az autómba.Elindultam.Órákig utazgattam.Mikor megláttam a "Mullingar" feliratú táblát egy halvány mosoly húzódott az arcomra ami ugyan olyan gyorsan el is tűnt.Újra keserves sírásba kezdtem.Elérkeztem a szülőházamhoz amit nem adtunk ki se semmi.Minden úgy volt ahogy ott hagytuk.Egyenesen a szobámba vettem az irányt.Ott az én kis fürdőmbe.Kinyitottam a csap felett lévő kis tükrös szekrényt s kivettem a már rég nem használt pengét.Eltettem a táskámba s kimentem a kocsihoz.Míg Mullingarban éltünk volt egy hely ahova elég gyakran jártam mikor depis voltam.Bepattantam a járműbe és meg sem álltam egy elhagyatott kis park szerűségig.Mikor odaértem megpillantottam a táblát ami a park nevét jelzi.Soha nem tudtam elolvasni annyira szar állapotban volt már az egész.Kiszálltam a kocsibol a pia kiséretében.Bementem s leültem a kis tó mellé ami mellett annyit időztem szomorúságomban s ami annyiszor vette már át a vérem piros színét.Igen.Sokszor jártam ide konkrétan vagdosni magam.Most is ezért jöttem.Leültem a fűbe.Kibontottam az első üveget és elkezdtem inni.Az első üveg után jött a második.Mikor már 2 üveget kiürítettem előhalásztam a telefonomat és a pengét.Harryt hívtam.2csörgès után felvette.
-Halo.-mondta sirva.
-Figyel Harold.Gyűlöllek.Vagyis szeretlek de 2 üveg Jack Daniel's után már nem tudom.Na szóval az van hogy remélem boldog leszel Taylorral és azt is remélem hogy annak is örülni fogsz hogy megölöm magam.Felvágom az ereimet és semmit.....ismétlem SEMMIT nem tehetsz ellene.-mondtam sírva.
-Hope ne!Hol vagy?Oda megyek csak ne csinálj semmi hülyeséget!-mondta.
-Tudod mit?Játszunk egy picikét.Elmondom hogy hol vagyok és az lesz a meglepi hogy megláthatod hogy halgattam-e rád.Benne vagy Styles?-kérdeztem.
-Igen.Csak mondd hogy hol vagy.-siettetett.
-Mullingar.Elhagyatott park.Kistó.Nem messze az autólya.Ennyi legyen elég Styles.Kint áll a park előtt a kocsim ugyhogy azt használhatod segítségnek.-mondtam s letettem.Kezembekaptam a pengét s a csuklómhoz emeltem.Ráhelyeztem a bőrre s meghúztam vele az első csíkot.Utánna a másodika,harmadikat és így tovább.Elviselhetetlen volt a fájdalom amit a csuklómon éreztem de sokkal elviselhetőbbé tette azt a fájdalmat amit Harry okozott.Csak folyt a vér a kezemen.Kezdtem szédülni.Gyorsan kibontottam a a 3. üveg Jack Daniel's-t és azt is megittam.Utánna megint megfogtam a pengét s tovább vagdostam magam.Egyszer csak anyu és apu álltak előttem.
-Ne tedd ezt kicsim.-kérlelt anyu.
-De miért ne?-kérdeztem vissza.
-Mert fontos vagy neki.-mondta apu.
-Leszarom.-ràntottam vállat.
-Kicsim te nem ilyen vagy.-mondta anyu.
-De.-mondtam.
-Sosem voltál ilyen.Sosem jöttél ide.Mindig egy életvidám kislány voltál.-mosolyogtak.
-Pedig sokat jártam ide de nektek fontosabb volt a munka mint én.-vágtam a fejükhöz.
-Sajnáljuk kicsm.-hajtotta le a fejét apu.
-Én is sajnálom.-mondtam.Hirtelen villámlott egyet s a szüleim eltüntek.Vajon hogy kerültek ide?-kérdeztem magamtól.Mèg egy fél óráig ültem ott de még mindig nem haltam meg pedig már nem kevés vágás volt a kezemen.Meg akartam halni.Megfogtam a pengét és még egy nagyon mély sebet ejtettem a karomon.A penge az ütőeremet találta el ezáltal fény sebességgel ömlött a karombol a vér.

Az utolsó gondolatom Harry volt.